Háború és béke anyával

A szoptatás születésétől kezdődően a csecsemő alapszükséglete. Eleinte az életben maradást jelenti, majd hamarosan a biztonság, megnyugvás eszköze. A csecsemő szopizik, ha éhes, ha fájdalma van, később, ha szomorú vagy megijed.
Az anya számára is a gyermekkel való szoros kapcsolat kialakításának egyik természetes módja. Az anya szoptatás során szemkontaktust vehet fel gyermekével, megnyugvást talál. Ebben a helyzetben nem intézkedhet, nem tevékenykedhet, hanem átadja magát a pillanatnak és gyermekének.

Ebben az idillben élnek együtt a gyermek kb. 7-8 hónapos koráig, mígnem elérkezik a "nem" korszaka. akkor pedig felborul néhány kialakult szokás. Ahogy a baba felfedezi környezetét, elér újabb és újabb dolgokat, az anya egyre többször mond tiltó szavakat.
A verbális konfliktus mellett néha már meg kell fogni a gyermeket és elvinni a tiltott helyzetből. Megoldás lehet átmenetileg az elterelés, de ahogy nő a gyermek, megérti, hogy valamit nem lehet, amit ő szeretne. A gyermek és anya közötti konfliktus a a gyermekben feszültséget okoz. Az anya a felszültség forrása, oka. Ilyenkor néha csap az anya felé, babanyelven replikázik, néha felpörgeti magát. Az anya is felpörgetheti magát, és jelezheti a gyermeknek, hogy elég volt az ellenállásból. A konfliktus egyre erősebb.

És ekkor a gyermeknek megnyugtatásra van szüksége. Viszont a megnyugtatást épp az a személy adhatja meg számára, aki a probléma forrása. Az a személy, aki maga is lehet, épp feszültséget érez magában gyermekével szemben.

Anyaként a gyermekkel való konfliktus során tudnunk kell, hogy gyermekünk a jelen helyzet miatt zaklatott, és nem az egész lényünk miatt. Segíteni kell a megnyugvását. Ellenkezése ellenére ölelésre nyújthatjuk karunkat, felvehetjük, és igen, felkínálhatjuk neki a szopizást, amíg nincs kedvenc játéka, amelyik majd segít ebben a helyzetben a leválás során.

Ez a momentum gondolkodtatott el, hogy az anyák milyen szemléletbeli váltáson mennek át. A konfliktusok negatív érzelmi töltöttségét megfordítva pozitív támaszként segítik gyermeküket. A gyermeknek pedig az épp "utált" személytől kaphat segítséget. Ez az igazi önfejlesztés! A gyermek sokat tanul tőlünk, de mi is rengeteg ismeretet szerzünk magunkról általa.

Tehát, ha konfliktus alakul ki gyermekünkkel:

• egy pillanatnyi megállás, átértékelés,
• ölelés,
• simogatás,
• felvétel,
• szoptatás

Sok sikert a konfliktus megoldásához!