2012. március 26., hétfő

Tanácsadás, avagy a hóhért akasztják

Nemrég több kedves barátom is áldott állapotba került. Először az egyűvé tartozás boldog érzése ragadott magával, majd az az apró önelégült érzés, hogy majd én mindenben segíteni fogok, hisz már átéltem, már tudom, miről szól az egész anyaság. Végiggondoltam, hogy miket kell mindenképpen megosztanom velük, hogy biztonságban érezzék magukat, hogy nekik ne legyen annyi gondjuk. Már csak a jótanácsaim formája volt kérdés. Levelet írjak? Beszélgessek velük telefonon, személyesen? Gyűjtsek kiadványokat, cikkeket?

A kérdés megoldódott. Barátaim írtak, ami kapóra jött, hogy hosszú litániával válaszoljak, mely kitér minden információra. Felmerült a szükséges eszközök kérdése, és én már írtam is a listát, a magyarázatokat, instrukciókat. Úgy éreztem, lassan eljött az idő, hogy egy könyvet szerkesszek számukra...

Aztán egy nap azon kaptam magam, hogy kezdek épp olyan lenni, mint akiktől irtóztam a gyermekem megszületését követően. Túl sok információval akarom a saját tudásom, tapasztalatom alapján ellátni a barátaimat. De honnan tudhatom, hogy erre van szükségük? Meg sem kérdeztem őket, hanem előfeltételeztem a szükségletük kielégítésének igényelt formáját. Régen ha én is kérdeztem valamit babás anyukáktól, sokszor kaptam a kért igen- nem válasz helyett olyan hosszú információsort, melyre nem voltam képes emlékezni, a szükséges információt pedig képtelen voltam kihámozni.
Így hát az épp 20 soros válaszomat egy gombnyomással töröltem. Megírtam 2 ötletet, és megdicsértem a barátnőm gondolkodásmenetét. Kicsi információegységeket közlök, így láthatóvá válik a támogatói szándékom. A másik fontos eleme a leveleimnek a dicséret, megerősítés. Sokszor ennyi elég, hogy egy kismama továbblépjen, és maga fedezze fel az anya - gyermek kapcsolat szépségét. Mert nem az ágyon, fürdetőn múlik. Az eszközhiányok megoldhatóak, hanem az odaforduláson, ahhoz pedig energia kell, méghozzá pozitív.

Jótanács tanácsadóknak
- Figyeld meg a kérdezőt, mit kér valójában.
- Figyeld meg a kérdező szokásait, abból felismerhető a kért válasz formája.
- Kérdezz rá, ha nem tudod, valójában mennyit, hogyan tanácsolj.
- Légy rövid és lényegretörő a további segítségnyújtás megerősítésével.
- Csak arra válaszol, amit kérdezett.
- Pozitív mondatokban erősítsd meg a tanácsot kérőt, abban, amit jól csinált, gondolt.
- Légy boldog, mert téged kérdezett, a bizalmát a kezedbe helyezte a kérdeződ!

2012. március 13., kedd

Miért bizonytalan a kezdet? - Túldimenzionált gyermekgondozás

Az anyák első gyermekük érkezését alaposan előkészítik a sok szakkönyv, cikk, ismerős anyukák elmesélése alapján. Folyamatos izgalom, hogy mit nem csinált meg, mi lesz, ha kijön a kórházból, és nincs kész. Kevesen gondolnak arra, hogy semmi gond, ha nincs kész a kiságy, majd addig alszik velünk, vagy a kiskád helyett a csapban is lefürdethetjük. Mindenre van átmeneti vagy tartós megoldás.
Ezt már csak tetézi a gyermek megérkezése. Pár napos kórházi együttlét alatt, ahol a nővérek fürdetik a babát, jó esetben a tisztába tétel, szoptatás megtanulható. Hazakerülve pedig jön a folyamatos aggodalom az egészsége, táplálkozása, altatása, majd szoktatása körül. Minden védőnői vizsgálat egyben a megnyugvás, és a következő találkozóig tartó fesztültség.

Itt a kulcs, a legjobban szeretnénk csinálni. No de mihez képest? Nem elég csak jól csinálni?
A csecsemőgondozás, gyermeknevelés alapja, hogy a gyermekünkre koncentrálunk, reagálunk az általa indított helyzetekre. Ez a folyamat teszi lehetővé, hogy valóban megértsük a kicsinyünk szükségletét. És ez sem feltétlenül azt jelenti, hogy már a kezdetekkor minden sírásnál tudjuk, mire vágyik, hanem elkezdünk próbálkozni: enni akar, vagy piszkos a pelenka, esetleg túl öltöztettük, fáj valamije. Végigzongorázzuk a lehetőségeket. Ha semmi nem segít, akkor szakemberhez fordulhatunk. Rövid idő elteltével a baba sírása differenciálódik, és megszokjuk, mely szükséglethez milyen sírás tartozik. Ezek az élmények, tudások is segítik az anya - gyermek kapcsolat erősödését.

Bízzunk a gyermekünkben. A szükségletének kielégítésére mindent bevet. Ahogy fejlődik, egyre szélesebb eszköztárral adja tudtunkra elvárását: ha kell sír, mutogat, húz, hangokat ad, célzottan néz.
Egyszer végigfigyeltem az ölemben pihenő másfél éves gyermekem, hogyan szeretne rávenni, hogy leüljek egy adott székre:
  • csüccs! (vagy 5-ször elmondta)
  • mutatott a szék felé (folyamatosan mutatott, de én úgy tettem, mintha nem venném észre)
  • megfogta a vállam, és forgatta a szék irányába (nem reagáltam)
  • megfogta az állam, és odafordította a szék felé, majd a saját arca felé nyugtázva, hogy értem-e
  • nyomatékosan ismételgette: csüccs!
  • Végül ezeket együttesen, mint egy karmester addig csinálta, amíg reakciót nem váltott ki belőlem.
A történet szépsége, hogy leültem vele a székre, és ő így elérte az asztalon lévő tárgyat. De ha ebben a helyzetben ellenálltam volna, akkor is választ kap az igényére. Itt a lényeg, hogy reagáljunk a gyermek jelzésére.

Anyabázis ötlet lista
- Reagálj a gyermek jelzésére. Mindegy, hogy pozitív vagy negatív, de jelezd neki, hogy figyelsz rá.
- Ne vidd túlzásba a gondoskodást. Hagyj teret a gyermek kommunikációjának, hogy megtapasztalja a környezetre gyakorolt hatását.
- Mindig a kettőtök kapcsolatából indulj ki. Ami neked rossz, az a gyermeknek is rossz, mert érzi a szenvedésed.
- Légy sok testkontaktusban a gyermekeddel, így is erősítve számára a biztonságérzetet.
- Napirend alapján könnyebben beazonosíthatóak a felmerülő gondok. Legyen napi keret.
- Légy bátor, új módszerek kipróbálásában.
- Gondolkodj a szülői hagyatékodon, mikor reagálsz pont úgy, mint a szüleid. Úgy akarsz-e reagálni?
- Ne dimenzionáld túl a félelmeidet.

Anyabizás könyvespolc
Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő
Daniel Stern: Anya születik
D. W. Winnicott: Kisgyermek, család, külvilág
Jean Liedloff - Az elveszett boldogság nyomában
Ross Campbell - Gary Chapman: Gyerekekre hangolva

2012. március 5., hétfő

Elegem van belőled! - már megint nem a gyermekről szól

Az anya a szülést követően folyamatos párost alkot gyermekével. Az első fél év 3-4 órás ciklusokat kialakítva, annak nyugalmában telik. A rutinokat betartva eleinte, olyan mintha az egyik feladattól éppen elérne az anya a következő lépésig. Később, egyre gyorsabban ellátva a feladatokat kialakul a gyermekkel egy közös boldog ritmusú, az anya számára saját időt is biztosító időszak.

A következő fél évben megjelenik a szeparációs szorongás, amely az elején boldogságot jelent. A gyermek nem tud meglenni anyja nélkül. A természet csodás ereje. A gyermek az anyja nélkül meghalna, így folyamatosan a közelében van. Az anya számára kézzel fogható visszajelzés szükségességéről. Ilyenkor kezd anyatigrissé válni. Más ne vigye el, ne sirassa gyermekét. Aztán ez a helyzet terhessé válhat, hisz valóban nem mehet sehova, még a mellékhelyre sem. Gyermekenként eltérő, milyen erős a szeparációs szorongás, így már ekkor megjelenhet az anya lelkében a saját időre való igény. Ráadásul a gyermek már csak kétszer alszik naponta.

A gyermek 1 éves korától pedig megjelenik az első dackorszak, amikor gyermek rájön, anya nincs mindig ott, nem csinál meg mindent azonnal. Néha várni kell, néha nem történik meg, amit szeretne, és egyre többször hallja: nem. A gyermek a saját eszközeit mozgósítja a helyzet megoldására: sírás, földön fetrengés, önbántalmazás, hangoskodás, "nem" szó mondogatása. Ebben az időszakban egyre többször kerül konfliktusba anya és gyermeke. A járás megtanulásával egyre nagyobb távolságokra elhagyja a gyermek édesanyját. Ha pedig néma csendben van, biztosan valami olyat talált vagy csinál, amit nem lenne szabad. Ráadásul a gyermek már csak egyszer alszik naponta. Ekkorra sokszor már szükségszerű a rokonok, ismerősök bevonása a gyermekfelügyeletbe, hogy anya egy kis saját időhöz jusson.

Ahogy nő a gyermek, valóban egyre több időt tölt önálló játékkal, új dolgok felfedezésével, de a szabályok feszegetésével is. A leg-galamblelkűbb anyánál is elszakad a húr. Ez így normális. Akaratok ütköznek, amely feldolgozást igényel.

Van feldolgozási módszered a konfliktusokra? Nekem nem volt. Valóban úgy éreztem, elegem van a gyermekemből.
Például étkezések során próbálgatta a kanál forgatást, mire természetesen kifordult hol a színes étel a kanálból, le a padlóra. Megijedtem, hogy nyomot hagy, ezért ráförmedtem a gyermekre. Eleinte nem tudta mire vélni, hogy az eddig soha nem idegeskedő anya sárkányként jártatja a száját. Az első alkalmakkor ilyen helyzetben nézegetett, majd nevetni próbált, aztán már oda jutottunk, hogy ütötte a fejét, húzta a saját haját. Önagresszió, persze úgy, hogy ne fájjon neki. Közben mondogatta szupe - szupe, mert anya nem mond csúnyát, de dühét verbálisan levezeti a szuper-rel. Nos, ez volt a kegyetlen tükör. Ez nem megoldás.
Én is leejtek dolgokat, még ételt is. Én is képes vagyok dolgokat kibelezni, hogy megértessem a működését.

Változtattam
1) Lassan másfél évesen eljött az idő, hogy bevonjam a rokonokat, ismerősöket a gyermek felügyeletébe. A gyermeknek változatosság, nekem pedig ismét van saját időm.
Ha öszinte akarok lenni, igyen, néha elegem van a gyermekemből, de ez nem róla szól, nem belőle van elegem, hanem a fejemnek kell egy kis szabadság. Azóta megéltem, hogy az ilyen kikapcsolódást biztosító alkalmak megadják a találkozás örömét is.
2) Az étkezések során előre felkészültem a takarításra. Törlőpapír, rongy mindig kéznél. Partedli, gumikanál, kistányér. Ezek ellenére is sok folt születik, de nem hagy nyomot.
3) A kritikus helyzetben egy pillanatra megállok. Valóban veszek 2-3 mély levegőt. Ez fiziológiásan is lenyugtat. Csak utána gondolom végig, hogy mit mondjak, mit csináljak. Ha csak tehetem, nem vonódok be érzelmileg. Erre van a pár pillanat.
3) Csak a tettet kommentálom, nem a gyermeket. Vagyis a hibás tevékenységet jegyzem meg.
4) Nem viszem fel a hangomat, csak ha azonnali leállás szükséges. A hangomat a veszély jelzésére használom.

Az eredmény? Ismét pozitívak a gondolataim, nem érzem, hogy elegem van a gyermekemből, kevesebb az önaresszió. Van helyette hiszti. Az eredmény nem tökéletes? Talán nem is lesz soha. Nem tökéletes a gyerekem, sem én. A fontos, hogy jó együtt.