A kérdés megoldódott. Barátaim írtak, ami kapóra jött, hogy hosszú litániával válaszoljak, mely kitér minden információra. Felmerült a szükséges eszközök kérdése, és én már írtam is a listát, a magyarázatokat, instrukciókat. Úgy éreztem, lassan eljött az idő, hogy egy könyvet szerkesszek számukra...
Aztán egy nap azon kaptam magam, hogy kezdek épp olyan lenni, mint akiktől irtóztam a gyermekem megszületését követően. Túl sok információval akarom a saját tudásom, tapasztalatom alapján ellátni a barátaimat. De honnan tudhatom, hogy erre van szükségük? Meg sem kérdeztem őket, hanem előfeltételeztem a szükségletük kielégítésének igényelt formáját. Régen ha én is kérdeztem valamit babás anyukáktól, sokszor kaptam a kért igen- nem válasz helyett olyan hosszú információsort, melyre nem voltam képes emlékezni, a szükséges információt pedig képtelen voltam kihámozni.
Így hát az épp 20 soros válaszomat egy gombnyomással töröltem. Megírtam 2 ötletet, és megdicsértem a barátnőm gondolkodásmenetét. Kicsi információegységeket közlök, így láthatóvá válik a támogatói szándékom. A másik fontos eleme a leveleimnek a dicséret, megerősítés. Sokszor ennyi elég, hogy egy kismama továbblépjen, és maga fedezze fel az anya - gyermek kapcsolat szépségét. Mert nem az ágyon, fürdetőn múlik. Az eszközhiányok megoldhatóak, hanem az odaforduláson, ahhoz pedig energia kell, méghozzá pozitív.
Jótanács tanácsadóknak
- Figyeld meg a kérdezőt, mit kér valójában.
- Figyeld meg a kérdező szokásait, abból felismerhető a kért válasz formája.
- Kérdezz rá, ha nem tudod, valójában mennyit, hogyan tanácsolj.
- Légy rövid és lényegretörő a további segítségnyújtás megerősítésével.
- Csak arra válaszol, amit kérdezett.
- Pozitív mondatokban erősítsd meg a tanácsot kérőt, abban, amit jól csinált, gondolt.
- Légy boldog, mert téged kérdezett, a bizalmát a kezedbe helyezte a kérdeződ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése