Szemébe néztem, és láttam
Ez az a pillanat.
Megállt az idő a tekintetében
Mint egy halk mozdulat.
Összeértünk kívül és belül
Számon csak egy szó csüngött tétlenül.
Csurrant volna kifele,
Épp a pillanatot ölve meg.
Fojtogatta torkom sorra,
Nyelvem hegyéről szívtam vissza.
Így hát némán szemem fehérje mondta,
S ajkam rezdült mozdulatlan.
Tétova szám helyett kezem súgta meg,
Arcát simítva, mit csak ő tehetett.
Kis szája szóra nyílt, és gyermeki hangján,
Letörölte ajkam tétova szavát.
Anyától Andornak 2013. március 10. 07.59
Farkasné Gönczi Rita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése