Étterembe a gyermekemmel soha! - És ha mégis.Hogyan?

Nemrégiben büszke anyukaként éltem meg a családdal töltött éttermi együttlétet. Nem volt gond, hogy egy alig kétéves gyerkőccel vagyok együtt, lassan jöttek az ételek (még a szokásosnál is). Volt idő beszélgetni, együtt lenni.
Elgondolkodtam, hogyan is jutottunk ide a gyermekkel?

Csak pár szó az, ami folyamatosan kavarog a fejemben, s ahogy elmélázok rajtuk, egyre inkább érzem, ezek nem csak az éttermi élményhez adtak hozzá, hanem minden külső helyszíni programhoz, vagy inkább az egész közös családi élethez.A szavak pedig: szoktatás, megszokás, nyitottság, segítségek.


SZOKTATÁS

Minden anya elfogadható igénye, hogy gyermekével társaságba mehessen, sőt élvezhesse a szabadságot. Nos, ezt a vágyat elérni néha lehetetlennek tűnik. Miért is? A mi gyermekünk nem viseli el a tömeget, hisztis társaságban, nem ül meg a helyén öt percre sem. Sorolhatnám a végeláthatatlan indokokat. Hogy is van ez?
A társaságban eltöltött időre ugyanúgy fel kell készülni, mint ahogy egy családi programot vagy egy nyaralást megszervezünk. Az előkészítő szakasz nélkülözhetetlen az esemény sikere érdekében. A gyermekkel töltendő idő felépítése is ilyen. Ahhoz, hogy valóban számunkra minőségi időt tudjunk eltölteni gyermekünkkel társaságban, ahhoz össze kell szoknunk, a gyermek számára otthonossá kell tenni a várható helyzetet. A gyermek mindenhez hozzá tud igazodni, de tényleg. (Most épp az ölemben ül, miközben gépelek, mert megszokta, hogy kora reggel anya gépel, majd jön a reggeli rutin. :-) Ha előbb ébred, akkor még várni kell.)


Anyabázis apró ötletei
- napi rutin kiépítése - ezen belül már hónapos kortól a következők:
- rendszeres közösségi eseményeken való részvétel (pl. baba klub, ringatók, baráti gyermek látogatások)
- rendszeres külső helyszíni étkezések (pékségben egy túró rudi vagy joghurt, cukrászda)
- nyitott kerthelyes vendéglők, ahol nem zavarunk, ha mégis eltörik a mécses
- kedvenc játékok biztosítása
- gyerekbarát helyek felkeresése

MEGSZOKÁS

Nem csak a gyermeket szoktattam a helyzetekhez, hanem nekem is lelkileg rá kellett álljak, hogy mi következik. Elvárásaim voltak, hogy majd a gyermek mellett ugyanúgy vehetek részt a közösségi életben, mint régen. Ez nem igaz, főleg nem kis gyermekkel. A gyermek ugyanúgy elvárja a vele való foglalkozást, tehát a külső helyszíni szoktatás során figyelnem kellett rá, hogy beszéljek hozzá, lekössem figyelmét, és így beszélgessek. Ha pedig néha mégis elviselhetetlen lett a helyzet, képes legyek indulni. Ja, és a jól viselkedés határai kitágultak.

A saját idő fejben dől el. Ha elfogadom, hogy miközben a gyermekkel töltöm az időm, közben vannak pillanatok, amelyek tökéletesek, amelyek vidámak, és ezeket elcsípem, akkor kisimul az arcom, és a közös alkalmat, mint saját élményt is megélem. Ehhez szükséges a nyitottság.

NYITOTTSÁG

A közös időben figyelek a gyermekemre. Nem az elvárásaim alapján, hogy mit kéne vagy kell tennie, hanem csak figyelem. Milyen ingerre, hogyan reagál. Megpróbálom megérteni őt. Nem érdekel, hogy a környezet mást gondol.
Elfogadom a gyermekem és köztem lévő kapcsolatot. Elfogadom magam. Jó szülőnek tartom magam. Elégedettnek kell lennünk magunkkal és tetteinkkel, vagy legalább elfogadni. Ez nem jelenti a fejlődésre való hajlam hiányát.

SEGÍTSÉGEK

Sok információt és példát barátoktól és a családtól kaptam, amiket szűrtem, és a magunk formájára alakítottam. A nagyszülők rengeteget segítenek a mai napig, nem csak a felügyeletben, hanem az ilyen helyzetekben a tehermentesítésemen. Az étteremben amíg eszek addig párom vagy a velünk lévő rokonok, barátok veszik át a gyermeket. Ez az a rész, ahol tudom, hogy sok anyuka nehéz helyzetben van, nincs segítsége. A szoktatás egyedül is működik. A gyerek megszokja, hogy anyával együtt mit kell tenni az étteremben.

Tehát éttermekre fel!