Magunkról. Mi anyák vagyunk magunk tökéletes ellenségei. Miért?
Nézzük meg listába foglalva a tökéletesség igénye nélkül:
- Aggódom, hogy a gyermekem eleget eszik-e.
- Aggódom, hogy nem fázott-e meg a gyermekem.
- Aggódom, hogy miért nem alszik el nyugodtan a gyermekem.
- Aggódom, hogy miért éppen ilyen vagy olyan színű a kakija.
- Aggódom, hogy el fog esni.
- Aggódom, hogy a szüleim biztosan úgy látják el, ahogy kértem.
- Aggódom, hogy nem fogok-e hiányozni, amikor nem vagyok a gyermekemmel.
- Aggódom, hogy miért nem tanul annyit, amennyire szerintem képes.
- Aggódom, hogy biztosan a jelenlegi a megfelelő partnere.
- Aggódom, hogy sikeres lesz-e az új osztályában.
- Aggódom, hogy sikeres lesz-e az új munkahelyén a gyermekem.
- Aggódom, hogy vigyáz-e magára eléggé.
- Aggódom, hogy jól fogja-e nevelni a gyermekeit.
- Aggódom, hogy párom kívánatosnak talál-e még.
- Aggódom, hogy lesz-e munkám, ha visszamegyek.
- Aggódom, hogy lesz-e munkám, hogy eltartsam a gyermekem.
- Aggódom, hogy minden célomat elérem-e majd.
- Aggódom, hogy a holnapi feladatokat el tudom-e végezni.
Nézzük csak őszintén! Anyaként van legalább 5 olyan a listán, amiért aggódsz?
Mi a gond az aggódással?
Hiátust, bizonytalanságot takar, akár betegséghez vezethet, mert a negatívumból indul ki. Ne feledd, aki fél, nem egész.
Programozzuk át anyai lelkünket gyermekünk nevelése során!
Mostantól azokat a mondatokat, amelyeket a listán olvastál mond így: Reménykedem, hogy.... lesz!
Ha van kedved, küld el a választott mondatodat ilyen formában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése