Miért bizonytalan a kezdet? - Túldimenzionált gyermekgondozás

Az anyák első gyermekük érkezését alaposan előkészítik a sok szakkönyv, cikk, ismerős anyukák elmesélése alapján. Folyamatos izgalom, hogy mit nem csinált meg, mi lesz, ha kijön a kórházból, és nincs kész. Kevesen gondolnak arra, hogy semmi gond, ha nincs kész a kiságy, majd addig alszik velünk, vagy a kiskád helyett a csapban is lefürdethetjük. Mindenre van átmeneti vagy tartós megoldás.
Ezt már csak tetézi a gyermek megérkezése. Pár napos kórházi együttlét alatt, ahol a nővérek fürdetik a babát, jó esetben a tisztába tétel, szoptatás megtanulható. Hazakerülve pedig jön a folyamatos aggodalom az egészsége, táplálkozása, altatása, majd szoktatása körül. Minden védőnői vizsgálat egyben a megnyugvás, és a következő találkozóig tartó fesztültség.

Itt a kulcs, a legjobban szeretnénk csinálni. No de mihez képest? Nem elég csak jól csinálni?
A csecsemőgondozás, gyermeknevelés alapja, hogy a gyermekünkre koncentrálunk, reagálunk az általa indított helyzetekre. Ez a folyamat teszi lehetővé, hogy valóban megértsük a kicsinyünk szükségletét. És ez sem feltétlenül azt jelenti, hogy már a kezdetekkor minden sírásnál tudjuk, mire vágyik, hanem elkezdünk próbálkozni: enni akar, vagy piszkos a pelenka, esetleg túl öltöztettük, fáj valamije. Végigzongorázzuk a lehetőségeket. Ha semmi nem segít, akkor szakemberhez fordulhatunk. Rövid idő elteltével a baba sírása differenciálódik, és megszokjuk, mely szükséglethez milyen sírás tartozik. Ezek az élmények, tudások is segítik az anya - gyermek kapcsolat erősödését.

Bízzunk a gyermekünkben. A szükségletének kielégítésére mindent bevet. Ahogy fejlődik, egyre szélesebb eszköztárral adja tudtunkra elvárását: ha kell sír, mutogat, húz, hangokat ad, célzottan néz.
Egyszer végigfigyeltem az ölemben pihenő másfél éves gyermekem, hogyan szeretne rávenni, hogy leüljek egy adott székre:

• csüccs! (vagy 5-ször elmondta)
• mutatott a szék felé (folyamatosan mutatott, de én úgy tettem, mintha nem venném észre)
• megfogta a vállam, és forgatta a szék irányába (nem reagáltam)
• megfogta az állam, és odafordította a szék felé, majd a saját arca felé nyugtázva, hogy értem-e
• nyomatékosan ismételgette: csüccs!
• Végül ezeket együttesen, mint egy karmester addig csinálta, amíg reakciót nem váltott ki belőlem.

A történet szépsége, hogy leültem vele a székre, és ő így elérte az asztalon lévő tárgyat. De ha ebben a helyzetben ellenálltam volna, akkor is választ kap az igényére. Itt a lényeg, hogy reagáljunk a gyermek jelzésére.

Anyabázis ötlet lista
- Reagálj a gyermek jelzésére. Mindegy, hogy pozitív vagy negatív, de jelezd neki, hogy figyelsz rá.
- Ne vidd túlzásba a gondoskodást. Hagyj teret a gyermek kommunikációjának, hogy megtapasztalja a környezetre gyakorolt hatását.
- Mindig a kettőtök kapcsolatából indulj ki. Ami neked rossz, az a gyermeknek is rossz, mert érzi a szenvedésed.
- Légy sok testkontaktusban a gyermekeddel, így is erősítve számára a biztonságérzetet.
- Napirend alapján könnyebben beazonosíthatóak a felmerülő gondok. Legyen napi keret.
- Légy bátor, új módszerek kipróbálásában.
- Gondolkodj a szülői hagyatékodon, mikor reagálsz pont úgy, mint a szüleid. Úgy akarsz-e reagálni?
- Ne dimenzionáld túl a félelmeidet.

Anyabizás könyvespolc
Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő
Daniel Stern: Anya születik
D. W. Winnicott: Kisgyermek, család, külvilág
Jean Liedloff - Az elveszett boldogság nyomában
Ross Campbell - Gary Chapman: Gyerekekre hangolva